Az alagút végén
A miskolci bányászat ipari méretű szülése az 170-es évekig vezethető vissza. Ez idő tájt vált Pereces település a környék bányászati központjává. Az évtizedek alatt egy külön kis „város” alakult itt ki, volt iskolája, szabadtéri színpada, mozia, táncterme, tekepályája. A bányászoknak volt vágóhídjuk, mészárszékük, pékségük, vendéglőjük, vegyeskereskedésük. Egyedül kórház nem létesült a településen. Irígylésre méltó kulturális élete volt ennek a bányász közösségnek. Ez az összetartó közösség dalárdát, zenekarokat és színjátszó csoportokat is működtetett. Pereces, amely ma már Miskolc része az 1970-es évekig élte fénykorát, amíg nem zárták az itt található tárnákat. Ekkor a Lyukói bányában folytatták a kitermelést. Egy miskolci bányászat a privatizáció után 2004-ben szűnt meg, amikor több mint 3000 bányásznak és családjainak kellett a kilátástalan jövőbe tekinteni.